A költési időszak utáni első faápolási feladat a nagy odúk feltárása, kitisztítása, hogy a nyár folyamán ki tudjon száradni. Ha ez nem történik meg a nyaralás időszak előtt,  az őszi esők ismét megtöltik, és akkor már alkalmatlan mókusok vagy madarak számára. A nagy odúkat addig kell kitisztítani amíg nem szűkül össze a bejárata. ( hogy beleférjen az ember keze vagy a gép láncvezetője. Mert ezután már csak akkumulátoros porszívóval lehet eltávolítani onnan a sarat). Különösen a juharfák vizes odúja vonzza a hangyákat, száraz az időben azok oda járnak fel inni, és a bomló geszt anyagát enni. (ami olyan számukra ami nekünk a főtt étel, finom, és könnyen emészthető.) Tehát ha hangyákat kell eltávolítani juharokról, akkor nem az a módszer hogy sprayel lefújjuk hanem meg kell szüntetnünk ezeket a magaslati „éttermeket”, utána hangyák maguktól keresnek másik helyet.  De  megtelnek az odúk a bogarak által ledarált geszt maradékával is, ami kiváló táptalaja egyéb bogaraknak és a gombáknak. A hosszasan nedvesen maradó felület megsokszorozza a gombaspórák megtapadásának az esélyét. Csak egy spóra is ha bekerül az odúba, az olyan mintha valakit rákos megbetegedés érne- nem valószínű, hogy  vissza lehet fordítani a bomlasztó folyamatot.  Különösen azért nem mert mire ezt a tapló jelenlétéből észreveszik, a gomba már a olyan helyeken szaporodik ahova nem tudunk elérni a fa belsejében.

 Ezzel szemben a kitisztított és lefedett odú  nagyjából év /centi sebességgel zárul össze, tehát belátható időn belül a fa bezárja a sebzést. koronakönnyítéssel meg lehet tartani a vázágat. De addig is egy feledett odú alkalmas lehet mókusok raktárának, majd madarak fészkelőhelyének. (miközben a képzetlen favágók újabb nagy metszésekkel roncsolják a fát)

A gyakorlat azt mutatja hogy mire megkezdem az őszi szezont, az augusztusban esedékes nagy esőzések ismét feltöltik az odút amit már nem szabad lezárni addig amíg ki nem szárad. Egy éves csúszás ebben a témában időközben a fölötte lévő vázágnak lehasadásához vezethet.